Jelenleg az iparban a lítium-ion akkumulátorok biztonsági szabványai elsősorban nemzetközi szabványokat (például IEC szabványokat), nemzeti vagy regionális szabványokat (például JIS, CB, EN szabványok stb.) és ipari szabványokat (például UL, IEEE) tartalmaznak. , SJ, QB szabványok stb.).

Ezekben a meglévő szabványokban a magas hőmérsékleten előírt vizsgálati módszerek főként a hővisszaélési tesztet, a hőmérsékleti ciklustesztet, a magas hőmérsékletű elhelyezési tesztet stb.

Hővisszaélési teszt

Az IEC 62133 szabványban meghatározott hővisszaélési vizsgálati módszer szerint egy teljesen feltöltött, szobahőmérsékleten stabilizált akkumulátort egy állandó hőmérsékletű és páratartalmú kamrába helyeznek természetes vagy keringő légáramlással. A kamra felmelegszik 130℃±2℃-ra 5℃/perc ±2℃/perc sebességgel. Tartsa ezt a hőmérsékletet, 10 perc elteltével állítsa le a tesztet, ellenőrizze, hogy az akkumulátor nem ég-e vagy felrobban. Az IEC 62133 hővisszaélési tesztjét a JIS C8712, YD 1268, UL 1642 és más hazai és külföldi szabványok fogadják el.

A hővisszaélési tesztet általában az akkumulátorcella biztonságának felmérésére használják magas hőmérsékleten. Az akkumulátorminta a teszt alatt teljesen feltöltött állapotban van, és a minta nem töltődik vagy merül a teszt alatt.

Hőmérséklet ciklus teszt

Az IEC 62281 szabványban meghatározott hőmérsékletciklus-vizsgálati módszer szerint az akkumulátorcellát vagy akkumulátorcsomagot legalább 6 órára 75 ℃-os környezetbe, majd legalább 6 órára -40 ℃-os környezetbe kell helyezni. A különböző hőmérsékletek közötti átalakítási idő nem haladja meg a 30 percet, és összesen 10 hőmérsékleti ciklust hajtanak végre. A vizsgálat után a minta nem gyulladhat ki, nem robbanhat fel, és nem lehet minőség- és feszültségvesztesége. Az IEC 62281 hőmérsékletciklus-tesztje az UN 38.3-ból származik, és a vizsgálati módszert az EN 62281, CB 21966 és más hazai és külföldi szabványok is átveszik.

A hőmérsékletciklus-tesztet általában az akkumulátorcella vagy akkumulátorcsomag biztonságának szimulálására használják a szállítás során többszörös váltakozó hőmérséklet-változások esetén. A teszt során az akkumulátorminta teljesen feltöltött állapotban volt, és a minta a teszt során nem töltött vagy lemerült.

Magas hőmérsékletű stresszoldó teszt

Az IEC 62133 szabványban meghatározott, magas hőmérsékletű feszültségmentesítés (az öntött ház magas hőmérsékletnek ellenálló képessége) vizsgálati módszere az, hogy az akkumulátorcsomagot 70℃±2℃ hőmérsékletű környezetbe helyezzük 7 órán keresztül. A vizsgálat után az akkumulátoregység háza nem mehet át olyan fizikai deformáción, amely feltárná a belső összetételt. Az IEC 62133 feszültségmentesítő tesztjét az EN 62133, a JIS C8712 és más szabványok fogadják el.

A magas hőmérsékletű feszültségcsökkentő tesztet általában annak tesztelésére használják, hogy az akkumulátoregység háza képes-e megőrizni az integritást magas hőmérsékletű környezetben. A teszt során az akkumulátorcsomag minta teljesen feltöltött állapotban van, és a teszt során nem történik töltés vagy kisütés.